A késő bronzkorban lakott terület volt. Tóparti határában a pilinyi kultúrába tartozó telepet és temetőt tártak fel. Az írott források 1323-.ban Adach névalakban említik. Az Aba nemzettség birtoka volt. 1323-ban a Csobánka Páltól elvett falut a király Kompolthy Imrének adományozta.

Az 1332/37. évi pápai tizedjegyzék templomot említett ezen a helyen.

A falut a XIV. sz-ban felváltva birtokolta a Kompolthy és az Adácsi család. 1406-ban a Visontai család szerzett birtokrészeket, majd a vámszedésre jogosult település 1426-ban a Pálóczyak kezére került. A XVI . sz.-ban a család kihalása után Ráskay Zsigmond, Perényi Péter, majd Bebek Ferenc birtokolták. Az 1525-ban készült Lázár deák féle legkorábbi Magyarország térkép Agatz néven tünteti fel a falut.

1598-ban a terményösszeírás 8 jobbágy után 13 keresztet jegyzett fel.

1614-ben Bosnyák Tamás füleki várkapitány kapta adományként, majd Bosnyák Judit és férje Balassa Imre és leszármazottaik örökölték.1683 után gr Koháry István kapta birtokul. A falu helye egyes források szerint a középkorban a Telek-dűlőben feküdt, ahonnan a század végén településnyomok kerültek elő.

1699-ben a pápai tizedjegyzék nem jelez ezen a helyen plébánost. Amikor a község 1706-ban elpusztult, lakói 1712-ben nem a régi faluhelyre költöztek vissza, hanem a jelenlegi helyre. Ekkor kezdte meg működését a plébánia Gyöngyöshalász, Nagyfüged és Karácsond leányegyházakkal, 1724 után pedig már filiák nélkül. Ebben az időben a régi faluhelyen még állt a kőtemplom, az új helyen pedig paticsfalból és faágakból öszerótt szükségtemplom készült. A mostani templomot Koháry István építtette 1742-ben, eredetileg torony nélkül Szent Jakab apostol tiszteletére. 1746-ban gróf Illésházy József vásárolta meg afalut s 1759-ben lánya, illetve annak férje, gróf Batthyány György örökölte. Ettől kezdve másfélszáz éven át a Batthyány család volt a földbirtokos. 1769-től vannak meg a település római katolikus anyakönyvei.

A község jobbágyai az 1810-es évekig nem robotoltak, hanem a földesúrral kötött szerződés értelmében a robotkötelezettséget, a kocsma és a mészárszék használati jogát, valamint a kilencedet egy összegben megváltották. A XIX. században a település lakói földműveléssel és állattartással foglalkoztak, kiegészítő tevékenységként fuvarozást is vállaltak. Az ipari tevékenységek közül –a háziipart leszámítva- a sziksógyártás megléte bizonyítható.

1823-ban a faluban Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és Hitelszövetkezet működött.

A jobbágy felszabadítás időszakában egyetlen nagybirtokosi uradalmi jobbágyfalu 135 fél és negyedtelkes jobbágyháztartással és 161 zsellércsaláddal. Egy dokumentum szerint a községben 1847-ben 5 kőhíd volt.

Az itt lakók tevékenyen részt vállaltak az 1848-as szabadságharc eseményeiből is. 1849. május 29-én 160 nemzetőrt jegyeztek fel. Közülük 139 önkéntes. A kiegyezés után Mikó közmunka és közlekedési miniszter a 3. legfontosabbnak jelöli ki a Galícia felé vezető Pest- Miskolc vasútvonal megépítését. A legegyenesebb útvonalat választják Hatvan, Hort, Vámosgyörk, Adács, Karácsond, Kál és Füzesabonyon át.

1869 november 25-én megtörténik a próbajárat. A forgalom, mely a falut bekapcsolta az ország vérkeringésébe 1870. január 9-én indult meg ezen a fővonalon. Egy mondás szerint ettől kezdve Adácson még a pap is vasutas. Erről még Moldova György is megemlékezik az „Akit a mozdony füstje megcsapott” című könyvében.

1891-ben a falunak 2620 lakosa volt, akik dinnye- és búzatermesztéssel foglalkoztak.

A XX. Sz. első éveitől több egylet és társulat alakult meg a településen, így a Szent Antalról elnevezett Római Katolikus Adács Községi Földmunkások Temetkezési Társulata 1903-ban, Adácsi Önkéntes Tűzoltó Testület 1906-ban. Az első világháborúban 453 helyi lakos vett részt, közülük 57-en haltak hősi halált, a II világháborúban pedig46-an.

1925-ben alakult az Adácsi Sport Egyesület, az ASE.

A XX. sz. első felében Adács nagyközséghez 14 tanya tartozott. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a lakosság száma 4058, a lakóházak száma pedig 898 Ezek túlnyomóan vályogépületek cserép illetve zsúptetővel. A magyar nemzetiségű lakosság római katolikus vallású, de élt a községben 14 görög katolikus és 10 izraelita vallású is. A község templomát hívek adományából renoválták.

1935-ben kilenc tanerővel bíró intézményei: egy-egy nyári menedékhely, állami és katolikus népiskola a hozzájuk tartozó általános képzővel, valamint községi gazdasági továbbképző iskola. Levente Egyesület és Polgári Lövész Egyesület működött a már említett egyletek mellett. Az orvosi ellátást helyben működő körorvos látta el, az újszülötteket egy magán szülésznő segítette világra. A községben helyben volt a gyógyszertár is. A lakosság túlnyomó része őstermelésből élt.

Fő terményük a búza, kukorica, zöldtakarmány, sok hüvelyes, kevesebb cukor és takarmányrépa, dohány, len, kender szerepelt még a mezőgazdasági növények között. A kereskedelmet 8 vegyeskereskedő látta el, iparos 23 dolgozott a községben, kik közül 5-6 tartott segédet vagy tanoncot. Egy darálómalma is volt a községnek heti egy alkalommal pedig vásárt tartottak a községben. 1928-ban épült a falu középpontjában az artézi kút. 1956-ban létesült az állandó óvoda. 1966-ban befejeződött a községben a villamosítás.Az 1970-es években új orvosi rendelőt kapott a település.

Az iskola két épületben működött. A Rákóczi úti emeletes iskolát 1972-ben vették birtokba a tanulók. 1972-ben víztározót létesített a termelőszövetkezet öntözési céllal. A meder kialakításakor honfoglaláskori, a II-III .sz. – ból származó szarmata telepet és temetőt tártak fel. Az adácsi horgásztó területe 57 hektár.A rendszerváltás után magánkézbe került és kedvelt kiránduló és horgászhellyé vált.Napjainkban 150 kis üdülő található keleti oldalán.

1976-ban a templom melletti volt iskolaépület átalakításával új, 3 csoportos óvoda került kialakításra,mely később 4 csoportossá bővült. A régi óvodaépületbe Öregek Napközi Otthona került megvalósításra.

A rendszerváltás utáni évek

1991-ben az Adácsot Gyöngyössel összekötő út végre teret nyitott a lakosságnak, megszűnt a település zsákfalu jellege. Elkészült az ivóvíz, a gázhálózat. 1993-tól van telefon a település lakásaiban. Felépült a település sportcentruma, melyben uszoda is helyet kapott. 2000-ben a Millenium tiszteletére felavatták a Zéta Kulturális Egyesület által pályázott kopjafát.2004-ben épült ki a településen a kábeltévé hálózat. 2006-ban megvalósult a község csatornázása. Az M 3-as autópálya elkészülte nagy mértékben javított a község megközelíthetőségén, hiszen a pályáról lehajtó van a településre. Az általános iskola tetőtérrel bővült, így megnövekedett a tantermek száma.2012-ben az általános iskola egyházi fenntartásba került,és sportiskolává is átalakult.

 2013-tól a ZÉTA Kulturális egyesület vette át a művelődési ház működtetését, ahol még az év őszén új tető került az elavult lapos tető helyére. 2014-ben megtörtént a művelődési ház belső felújítása

2016-ban új ravalozó került felavatásra, ugyanaz évben megtörtént az Önkormányzat épületének korszerűsítése.

2016 júliusában Adács község testvértelepülési megállapodást kötött az erdélyi Bálványosváraljával.

 2017-ben több utca kapott új burkolatot. A Szabadság téri parkba 56-os emlékmű került.

2018-ban hosszú várakozás után felújították a községen átmenő utat, és hozzákezdtek egy bölcsödés csoport kialakításához.