Március 2-án Hatvanban mutattuk be a Hippolyt a lakáj című darabunkat. A telt ház látványa, a közönség szeretete, a velünk együtt való lélegzésük olyan szenzációs előadást hozott létre, hogy észre sem vettük, és már ott álltunk mindannyian a fináléban. Aztán mikor a hosszan zúgó taps után kiürült a a nézőtér, egy emberként vettünk részt a díszletek, kellékek bontásában, kocsira pakolásában. Miután hazaértünk, ugyancsak mindannyian azon voltunk, hogy mielőbb a helyére kerüljön minden. Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, de egy csodálatos este eredménye után tértünk nyugovóra.