Július 28-án keltünk útra Balatonalmádiba. A táborozáson több, mint félszázan vettünk részt. Ugyanúgy mint az elmúlt években, most is önellátók voltunk.

A finomságokról most is Fonzi, Imi, Zsuzsi és Ali gondoskodtak. Persze az idén is akadtunk páran, akik belekontárkodtunk a konyhai munkába: Márti, Pisti, Balu és jómagam. Így készülhetett a pörkölt mellé finom nokedli, sülhetett a finom lángos, és ehettünk finom kovászos uborkát is. Az utolsó napig kiatartók, megkóstolhatták az általam kreált  kedvenc levest is.

Természetesen nincs tábor kulturális műsor nélkül. A kemping lakói számára bemutatkoztak néptáncosaink, és Nagy Gerda. A talpalávalót Edina, Zsuzsa és Anikó szolgáltatta.

Mindig nagy sikere volt ezeknek az esteknek, de ez a mostani maga volt a csúcs. A nézők végig tapsolták a produkciókat, majd egy nagy sikerű táncház vette kezdetét.

Egy táborozáson rendkívül fontos, hogy milyen az időjárás. Hát mi kaptunk a kánikulában  egy- két zivatart, de szerencsére ezek este, vagy éjszaka voltak, így nem igazán zavarták a fürdőzést.

A kis táncosokkal egy délután városnéző kis vonatra szálltunk. Hát ez nem egészen olyan volt mint amire számítottunk, de ez semmit nem rontott a hangulaton, hiszen a gyerekek végig énekelték a körutat.

A hazaindulás napján egy spontán örömtánc vette kezdetét táncosaink és barátaik részt vételével.

Közben Mártival készítettük számukra az úti csomagot, egy kis enni és innivalót. Az ott maradó gyerekek közül többen is kikísérték barátaikat a vonathoz. Hosszan integettünk a kanyarban lassan eltűnő vonat  után.

Nélkülük csendesebb lett a tábor, majd minden nap csomagolni kezdett valaki, hiszen lassan letelt a szabadság, és menni kellett dolgozni.

Véget ért a táborozás, de úgy gondolom, mindenki jól érezte magát, hiszen a legtöbben úgy köszöntek el, hogy jövőre újra együtt fogunk táborozni.