Az elmúlt évben a Magyar Falu keretében elnyer támogatáson megvásároltunk egy régóta üresen álló parasztházat.

Ennek állagmegóvási munkálatai januárban kezdődtek el. Ugyancsak elkezdődtek a téli hónapokban a zsalugáterek, majd a nyílászárók csiszolásai, festései. Ezt az udvaron felhalmozódott építési törmelék, a kivágott vad hajtások eltakarítása követte. Mivel nagyon nagy kert is tartozik az épülethez, úgy döntöttünk, hogy egy lő dombot alakítunk ki, ahol íjászaink gyakorolhatnak. Sajnos a kerítés is omladozó állapotban volt, ennek felújítása szintén szükségessé vált. Megvalósult álom, ami időnként már szinte rémálommá vált. Szerencsénkre egyesületünk tagjai és barátaik, családtagjaik, a művelődési ház dolgozói,  az adácsiak baráti körének tagjai, polgárőrök, két régi Zétás egyéni vállalkozónk, az itt élő keramikus hölgy és fia, valamint egy volt kolléganőm a segítségünkre siettek, és szorgos munkájuknak köszönhetően már látjuk az alagút végét. Igaz, még nagyon távol van, nagyon sok munka vár még ránk. Ablakok megtisztítása, nagy takarítás, régiségek összegyűjtése, leltározása, a tájház berendezése, az udvar virágosítása, járólapok lerakása.

Azt mondják, a remény hal meg utoljára, ezért én is bízom abban, hogy településünkön akadnak még segíteni jelentkező, jó szándékú emberek.