Olyan gyorsan múlt a tavalyi év, hogy szinte észre sem vettük és már kopogtatott is a december. A hónap a legszebb és máskor leghangosabb  ünnepünkkel. Fura év volt ez számunkra. Sok mindent elvett tőlünk, ugyanakkor adott is.

A Veritas Színpadnak előadásokkal kezdődött az év, aminek a márciusi vírus helyzet megálljt parancsolt. Akkor még el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen hosszú időre. A tervezett zenés, táncos rendezvényeink közül is csak a farsangi bált tudtuk megrendezni, melyet hatalmas érdeklődés kísért. Elmaradt a Május köszöntő, elmaradt a Majális., elmaradt a búcsú. mi azonban reménykedtünk, hogy talán szeptemberre lecsendesül a fertőzés, és akkor tartunk egy pót búcsút. Az élet azonban nem a mi terveinkhez igazodott. És elmaradt a Fesztiválunk, elmaradt a Szeretet ünnepe, elmaradt a ZÉTA karácsony, és elmaradt a közös Óév búcsúztató. Megpróbáltunk kis karácsonyi hangulatot lopni a szívekbe azzal, hogy újra volt Betlehem a művelődési ház udvarán, mézeskalács készítő versenyt hirdettünk és a beérkezett műveket bemutattuk online.  Szeretteinkkel is nagyrészt csak így tudtuk tartani a kapcsolatot. Az internet segített abban, hogy tudjunk beszélni, és láthassuk is egymást. Nem tudom ki mit tanult ezekben a vészterhes időkben, én azt, amit sajnos már elfelejtettünk a mai világban: milyen jó ha tudunk valakivel beszélgetni, és mekkora boldogság ha családtagjainkat, barátainkat átölelhetjük.  Apró kis morzsák, apró kis örömök, de ezektől vagyunk emberek, és ezektől maradunk azok. Nem attól leszünk boldogok ha másoktól mindent jobban akarunk tudni, ha azt gondoljuk, hogy jogunk van másokat bántani, gyalázni, hanem attól, ha mindig minden mögött a pozitívumokat keressük, ha soha nem engedjük kihunyni azt a tüzet, ami ifjú emberként mindenkiben ott lobog.

Kívánok mindenkinek erőt, egészséget, békességet, szeretetet, kitartást és megbecsülést.