Bár még hétágra süt a nap, tudjuk, hogy lassan vége a nyárnak. Egyesületünk számára véget értek a nyári programok, melyek jól sikerültek.

Legnagyobb kihívást az Adácsi Búcsú és a Magyar Történelmi Tájegységek Néptánc Csoportjainak XXII. Fesztiváljának megrendezése jelentette. Sokan nem is tudják, hogy mennyibe kerül egy kulturális program, bele sem gondolnak, hogyan lehet előkeríteni egy nonprofit szervezetnek a szükséges anyagiakat. Hála az égnek, az idén nagyon sok támogatónk akadt. Az egyesület alaptőkéjéhez anyagi segítséget nyújtott az Önkormányzat, a Dake Kft. A szállítások vállalásával nagyon sokat segített Soha Márton képviselő. A vendégek ellátásához az Egy Falat Esély Alapítvány Népkonyha, az Aranymező Bt, Fülöp Árpád képviselő, és a gyöngyösi Monár pékség járult hozzá.

A versenyek díjait Bagi Krisztián vállalkozó, Szekeres János képviselő, Sós Ferencné alpolgármester asszony valamint a Zéta Kulturális Egyesület ajánlotta fel.

Az emléktárgyakat szerény személyem tervezte és gravírozta.

Kobzi József képviselő parkolót épített ki a művelődési ház udvarán.

A program megrendezéséhez szükséges szabadtéri színpadot és tetőt a vámosgyörki Önkormányzat biztosította számunkra.

És nem lenne teljes a lista, ha nem köszönném meg a művelődési ház igazgatójának, dolgozóinak, és a Zéta Kulturális Egyesület tagjainak azt az erőfeszítést, azt a napokon át tartó munkát, amit végeztek.

Az idei búcsú határon túli vendégei a Felvidékről, és az erdélyi testvértelepülésünkről érkeztek. Mellettük abasári, pásztói, hevesi és vámosgyörki fellépők színesítették a műsort. Természetesen idén is bemutatkoztak a Zéta Táncklub csoportjai, és a birkózók.

Szombaton Bunyós Pityu, vasárnap Éva és Ádám / Neoton / szórakoztatta a közönséget.

Külön élmény volt, amikor a Zétától indult és tánctanárrá vált Barna Bogi és férje, Feri sok – sok év után újra felléptek az adácsi búcsúban.

Persze nem lennék őszinte, ha nem írnám le azt is, hogy voltak nehézségek, voltak olyan emberek, akik akadályokat gördítettek elénk, akik azt mondták, hogy nem érdekli már a búcsú a falu lakóit, nem lesz közönség. Hála Istennek, nem így történt, sokan voltunk.

Köszönet illet minden fellépőt, minden támogatót, és köszönet ezért a régen nem tapasztalt összefogásért. Mindezt Váci Mihály szavaival lehet legjobban kifejezni.
„- vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül.

Mindez ma sem volt könnyű
– s nem lesz könnyű sosem
– de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes, – ha nem!”

Szekeres Jánosné ZKE elnöke