Megint volt egy fesztivál


Megint volt egy fesztivál

A november mindíg nagy izgalommal jár, hiszen immár 22 éve rendezzük meg a Falusi Színjátszók Országos Találkozóját, és 10 éve annak, hogy ez a rendezvény Kárpát-medencei  Színjátszó találkozó is.

Az idén 11 csoport bemutatóját láthatta a közönség. Jöttek a régi barátaink, de voltak  újak is, akik bemutatkoztak a szép számú közönség előtt. Hagyományosan jó hangulat jellemezte a 3 nap eseményeit, és nem maradhatott el a hagyományos zsíroskenyér és tea sem.P1130934

Tóth Zsó, a zsűri egyik szakembere így írt a találkozóról.

“Múlik az idő, de még mindig van Adács
November harmadik hétvégéjén rendezték meg Adácson a XXII. Országos Falusi Színjátszó Találkozót, ami lassan egy évtizede egyúttal a Kárpát-medencei falusi színjátszók bemutatkozási terepe is.
Különleges színfolt ez a rendezvény a hazai színjátszós fesztiválnaptárban, hiszen egyike a legösszetartóbb találkozóknak. Nem ritka itt a visszajáró vendég, sőt, alig akad – bár szerencsére mindig van 1-2 – olyan csoport, amely először vesz részt a találkozón. Ez, továbbá a szervező Zéta Kulturális Egyesület kitartó, odaadó és melegszívű aktivitása, a családias hangulat és a vendéglátás szívélyessége (már-már személyessége), és a majdnem mindig teli nézőtér teszi különlegessé a rendezvényt.
Az idei évben többnyire átgondolt produkciókat láttunk – s bár nehéz dolog ennyire eltérő műveket, műfajokat és stílusokat összehasonlítani, annyi bizonyosan elmondható, hogy a csoportok többsége önmagához képest fejlődést mutatott.
A teljesség igénye nélkül említek meg néhány mondatot a látott és minősítést kért előadásokról (a fellépések sorrendjében).

A Blaha Színkör Hevesről nagyszínházi igényű darabot hozott. Az Othelló Gyulaházán a csoport előadásában – minden gyermekbetegség ellenére – üdítő és szórakoztató produkcióvá vált. Ügyes színjátszók, összefogott rendezés jellemezte.
Mondhatni a szokott formáját és stílusát hozta a büki Sok-Szín-Pad, komédiájuk ezúttal is szépen és okosan megformált figurákkal, jól csattanó poénokkal nevettette meg a nézőket. Majdnem ugyanezt mondhatjuk el a már-már „örökös fesztivál-tag” Alig Színházról (Veszprém) és a csengeri Szivárvány Színház előadásairól, akik szintén a vásári komédiázás különböző megközelítési formáival igyekeztek elnyerni a nézők kegyeit.
Igazi közösségi színházat mutatott, megrázó pillanatokat hozott a találkozó életébe a jászfényszarui, nagy hagyományú Fortuna Együttes és Napsugár Gyermekszínpad közös műhelymunkájában keletkezett, a hajléktalan lét társadalmilag fontos kérdésével foglalkozó, arra érzékenyítő „Mit remélsz?” című előadás. Ez a bemutató igazolta azt a tételt is, hogy a nézők nem csupán nevetni vágynak.
A jászberényiek aktivitását mutatja, hogy két csoport is érkezett a településről. A Berényi Színjátékos Társaság hagyományos amatőrszínházat hozott, Mrožek abszurd játékát kiváló színészi alakításokkal megformálva, kisebb átgondolatlanságokkal. A Jászsági Hagyományőrző Egylet viszont inkább az ismeretterjesztés szándékával közelített tiszteletre és figyelemre méltó szándékkal darabjához. Maga az írott anyag túl epikusra sikeredett ugyan, ennek ellenére akadtak szép színházi pillanatok, jól megformált szerepek az előadásban.
A homokbödögei Szó és Kép Színház ezúttal szinte hibátlan előadással lépett elénk. Remek stilizáltsággal, feszes ritmusban (ez csak egyszer lazult ki) kidolgozott poénokkal adták elő az ismert népmese – A három kívánság – jóízű változatát.
Mint mindig, most is a házigazda csapatot, a Veritas Színpadot láttuk utoljára. Ők azok, akik a hosszú évek során elsajátították egy nehéz műfaj, az operett sok-sok csínját-bínját. Most is a derű óráit sokasították Meseautó c. előadásukkal, hiszen az ismert és fülbemászó dallamok, a látványos díszlet (amely egyúttal kicsit döccenőssé is tette olykor az előadást), a mulattatásra vágyó játszók ismét elnyerték rokonszenvünket. A sok rutinos játszó néhol igazán lubickolt a jelenetekben, amelyet még a méltán elismert táncosok is gazdagítottak.
A búcsúzásnál a Zéta Kulturális Egyesület nevében Szekeres Jánosné Ida mondta, Adács jövőre is visszavárja a színjátszókat. Csak annyit kívánhatunk, hogy így legyen! És akkor múlhat az idő is…”

A murakeresztúriak nagyon sok képet készítettek, ami honlapjukon megtekinthető https://www.facebook.com/pg/K%C3%B6zm%C5%B1vel%C5%91d%C3%A9si-Egyes%C3%BClet-Falu-TV-Murakereszt%C3%BAr-120771414713216/photos/?ref=page_internal