Vége van a nyárnak


Vége van a nyárnak

A Zéts Kulturális Egyesület tagjai számára ez a nyár is mozgalmas volt. A júliusi hónap a búcsúi programokra való felkészüléssel telt. Idén is voltak vendégcsoportok a határon túlról: Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Romániából, és itt volt erdélyi testvértelepülésünk tánccsoportja is.

Helyben két alkalommal léptek színpadra, és bemutatkoztak a tarnamérai közönség előtt is. Igaz, hogy már tavaly is voltunk ott, de az idei igazi buli volt a résztvevőknek, hiszen a nagyközönség előtt lezárták a medencéket, és csak a táncosok lubickolhattak a hűs vízben. Közben idehaza zajlottak a főzőverseny munkálatai, valamint az erős emberek versenye. Idén esténként discó várta a táncolni vágyókat, ami nagy sikert aratott. Igaz, hogy a szombatra tervezett tüzijátékot elmosta a vihar, de vasárnap csodaszép látványban lehetett részük a jelenlévőknek. Ez évben két sztárvendég műsora színesítette a programot, fellépett Pál Dénes és Bladár Sándor.

Köszönet illeti a művelődési ház dolgozóit, a Zéta Kulturális Egyesület tagjait, akik a szokásokhoz híven most is nagyon sokat dolgoztak a búcsú sikeréért. Ugyancsak meg kell köszönni  az anyagi és egyéb jellegű támogatásokat, a szomszédos települések segítségnyújtását.

A búcsú végeztével még mindíg nagyon sok munkát kellett elvégezni a táborozásig rendelkezésre álló 3 napban, hiszen vissza kellett szállítani a kölcsön kapott kellékeket, eszközöket.

Az előörs 25-én este indult Balatonalmádiba, hogy mire a táborozók megérkeznek, felépítsék a tábort. A tánccsoport idén is bemutatkozott a Camping lakóinak, majd a Hungaricum Fesztivál résztvevőinek. Az előzetes riasztgatások ellenére, nagyon jó időt fogtunk ki.

Hazatérésünk után egy hét “pihenés” után augusztus 14-én este buszra szálltunk, és irány montenegró, ahová táncosaink kaptak fesztivál meghívást. Nem véletlenül jelent fekete hegyet az ország neve… Egy csodaszép természeti adottságokkal rendelkező ország. A hatalmas, gyűrődéstől színes hegyek lábát kristálytiszta kék vizű tenger hullámai csapkodták. Mi Sutomore városkában voltunk . Egy villában kaptunk szállást két személyes szobákban. Hogy minden olyan volt-e ahogyan ígérték? Nem. Volt aki meg volt elégedve a szobákkal, volt aki nem. A beígért tengerhez való távolságok sem bizonyultak igaznak, hiszen 20- 25 percet kellett gyalogolni a tengerpartig. Volt aki ezt is rosszként fogta fel, volt aki úgy, hogy még jól is esik ennyi napi séta. A tenger part kavicsos volt, a víz gyönyörű kristálytiszta.

Akik többet szerettek volna a fürdőzésnél kapni, azok részt vehettek egy egész napos hajó kiránduláson a kotori öbölben. Három helyen kötött ki a hajó. Első alkalommal megálltunk a festői szépségű Petrovacban, ahol első utunk a tengerbe benyúló sziklaszirten lévő kilátóba vezetett. A következő megálló az ország egyik legszebb városában Budvában volt, ahol 3 órát kaptunk. Volt aki ezt fürdőzéssel töltötte, volt aki extrém vízi sportot próbált ki, és voltak olyanok is, akik vállalták a kb 3 km-es sétát Budva óvárosáig a gyümölcsüktől roskadozó pálmafák és hatalmas olajfák által szegélyezett parti sétányon. Ez egy csodálatos, mediterrán hangulatú óváros a vár teületén kacskaringós utcácskáival, turistáktól hemzsegő színes forgatagával.  Hazafelé hajónk a parti homokba fúrva orrát, kikötött a Királynő homokos starndján, ahol ugyancsak egy órát álltunk. Élményekkel gazdagodva hajóztunk vissza Sutomoréba, gyönyörködve a part menti hatalmas sziklák színpompájában, a kis szigetekben, a tenger csodálatos kékségében, a hajók álltal felkavart hullámokban. Ugyancsak lehetőségünk nyílt Stari Bar, azaz öreg Bar megtekintésére. A romok közt bolyongva  fenséges panoráma tárult szemünk elé. Zegzugos utcácskák, mediterrán épületek, a várost körülvevő hegyek, és háttérben a tenger. Közben szólni kell még egy nagy élményről. A fesztiválra még meghívott ukrán csoport mellett, még egy magyar csoport volt. Az első napon az étkezőben azon kaptuk magunkat, hogy valaki odafut hozzánk és átölel. Bogi volt, a mi régi Zétás Barna  Bogink, aki azóta a Sárospataki Alapfokokú Művészeti Iskola társastánc tanára. Hatalmas volt volt az öröm, és megállapítottuk, hogy tényleg kicsi a világ. A fellépés az egyik előkelő szálloda teraszán volt, ahol minden csoport színvonalas produkciót mutatott be. Volt a két magyar csoportnak egy nagyon jó hangulatú táncháza, ahol jobban megismerhették egymást, és eltölthettek egy igazán vidám estet.

Ez volt a nyár, és jöhet az ősz, újabb programokat, feladatokat hozva.